Donáth Anna: új arcokra, új gondolatokra, másfajta politizálásra van szükség

2021. febr. 21. | Beszédek

A Momentum története 2015-ben kezdődött: egy maroknyi fiatal gyűlt össze azzal a céllal, hogy politikai közösséggé szervezze az új politikai generációt, és megváltoztassa Magyarországot. 

Bár sokan naivnak tartották ezeket az álmokat, engem már az első momentumos eseményen megfogott az a változásba vetett hit, amit az alapítók szemében láttam. Az első perctől tudtam, hogy részese akarok lenni ennek a közösségnek, részese akarok lenni Magyarország megváltoztatásának, részese akarok lenni az egyre elviselhetetlenebbé váló rendszer lebontásának. 

Egy olyan Magyarország építésének, ahonnan nem kell elmenni, és ahová érdemes hazajönni. 

Attól a naptól kezdve szinte minden szabad percemet az új politikai generáció megszervezésének szenteltem, ami először 2017 januárjában mutatta meg az erejét: az olimpiarendezésről szóló népszavazási kezdeményezésünkkel, amikor több ezer aktivista részvételével, az utcán győztük le a kormányt. 

Majd párttá alakultunk, de elsősorban nem pártot, hanem közösséget építettünk, és egyre többen lettünk: tagok, aktivisták, szimpatizánsok. 

  • Olyan emberek, akik már régen csalódtak a teljes magyar politikában.
  • Olyan fiatalok, akik minden erejükkel meg akarják változtatni Magyarországot, hogy ne kelljen elmenniük – és olyanok, akik már külföldön éltek, de hazahúzott a szívük, és segíteni akartak egy Magyarország megteremtésében. 
  • Olyan szülők, akiknek a legnagyobb félelmük az, hogy a gyerekük nem Magyarországon nő fel. 
  • Olyan nagyszülők, mint az, aki egy pultozás során odajött hozzám: hozzátok haza az unokáimat, mert nem szeretnék Skype-nagyi lenni. 
  • Olyanok, akik az elmúlt 30 év csalódásai után is hinni tudnak abban, hogy az új gondolatok, új arcok hozhatják el a változást. 
  • Olyanok, akik egyszerűen csak szeretnének egy jól működő országot. 

Ennek a közösségnek, ennek az új politikai generációnak pedig kell, hogy legyen képviselője az előválasztáson. Számomra soha nem is volt kérdés, hogy a Momentumnak saját miniszterelnök-jelöltet kell állítania. 

Azért, mert új arcokra, új gondolatokra, másfajta politizálásra van szükség. Azért, mert mélyen hiszek abban, hogy a Momentum hozhatja el az új, 21. századi Magyarországot. 

Sokatok nélkül nem lenne ma Momentum éjt nappallá téve dolgozó tagok, hidegben pultozó aktivisták és a Momentum hírét terjesztő szimpatizánsok mind hozzájárultak ahhoz, hogy ma az egyik legerősebb ellenzéki párttá váltunk. A mai napra készülve rengeteg arc és történet jutott az eszembe. Nagyon nehéz lenne egy-egy embert kiemelni, mert rengetegen vannak, vagytok, akik nélkül most én sem állnék itt, számomra mégis van valaki, aki nélkül ma biztos  nem lenne hangja az új politikai generációnak: ő Fekete-Győr András, a Momentum elnöke. A Momentum legnagyobb sikerein és legfájóbb kudarcain át egy biztos pontunk volt: Fekete-Győr András optimizmusa és hite. 

  • Ő az, aki már az első napoktól hitt abban, hogy van létjogosultsága egy új politikai közösség felépítésének – és addig győzködte későbbi alapítótársait, amíg el nem indították útjára az új politikai generációt.
  • Ő az, aki hitt abban, hogy a bal-jobboldal felosztás már a múlté. 
  • Ő az, aki hitt abban, hogy amibe néhány fiatal társával belevágott, egy nap elhozhatja a 21. századi Magyarországot. 
  • Ő az, aki hitt abban, hogy nem politikai öngyilkosság néhány tíz felkészületlen fiatallal beleugrani a politikai mélyvízbe, és fel kell karolnunk az olimpiai népszavazás ügyét.
  • Ő az, aki abban is hitt, hogy a NOlimpia sikere után néhány hónap alatt egy maréknyi lelkes fiatal egy pincehelyiségből képes lesz országos mozgalommá építeni a Momentumot. 
  • Ő az, aki hitt abban, hogy az egyik legerősebb párttá válunk az Európai Parlamenti választáson.

András képes volt arra, hogy közösséggé formálja azokat a bal- és jobboldaliakat, konzervatívokat és liberálisokat, akik egy közös célban hisznek. És képes lesz arra is, hogy a politikai szekértáborokon átlépve összehozzon mindenkit, aki hisz egy új Magyarország, egy jobb Magyarország víziójában. Akik hisznek abban, hogy Magyarországnak nem olyan miniszterelnökre van szüksége, aki mindenhol csak ellenséget lát – hanem olyanra, aki nem legyőzni, hanem meggyőzni akarja a másikat. Olyanra, aki nem egyedül dönt mindenről – hanem meghallgatja a mellette állókat. Olyanra, aki nem az ország megosztásából akar politikai tőkét kovácsolni – hanem a nemzetet szeretné újra eggyé kovácsolni. Mert én egy ilyen országban szeretnék élni. 

Ezért nem is szaporítanám tovább a szót: András engem és több ezer momentumos társamat már meggyőzött, hogy képesek vagyunk megváltoztatni Magyarországot. Most pedig készen áll arra, hogy több százezer, több millió magyarnak adja vissza a hitet. 

Büszkeséggel tölt el, hogy Fekete-Győr Andrást mostmár nem csak barátként és harcostársként mutathatom be – hanem a Momentum miniszterelnök-jelöltjeként.